A metronóm alakja csonka gúla, tartalma egy acélrugó, mely a csonka gúla külső felületére, mintegy számlapjára erősített ingát változó sebességgel mozgatja. A sebesség változását fokozhatjuk, ha az inga testére apró ólomsúlyt erősítünk: e nehezék alsó vagy felső fekvésének fizikai következése az időegység változása; ez szabja meg, mikor ketyegjen az inga lassan (andante), vagy eszeveszetten gyorsan (presto). A szerkezetet egyébként Johann Nepomuk Mälzel találta fel, 1816-ban. Később kitalált még hozzá egy géptrombitát is. Mindkét találmány híressé tette nevét, de a feltaláló szegényen halt meg.
Nagyon szeretem a metronómot, s amikor csak tehetem, fülembe húzatok vele. A metronóm a zeneileg szegény emberek hangszere. "Spóroljunk" - mondom, s beállítom a metronómot. Már Beethoven, aki pedig Krőzus volt zenében, ismerte és élt vele. Nagy előnye az összes hangszerekkel szemben, hogy nem egészen néma ugyan, de nincs dallama. A metronóm olyan, mint egy parányi röntgenszerkezet, amely titkos hullámokra bontja a dallam szövetét, és megmutatja a zene csontvázát. A metronóm körülbelü az a zenében, ami a magyar irodalom nyelvemlékei között a halotti beszéd.
/.../
A metronóm a szürke, a vegytiszta zene. Mindent közöl, amit zenészek valaha álmodtak, de már csak úgy, mint egy abszolút képletet.